Nem most, majd később

Írta T. Austin-Sparks

/Nyomtatásban először: "A Cél felé" című magazin 1972. január-februári számában - Harry Foster gondozásában./- First published in "Toward the Mark" magazine, Jan-Feb 1972, Volume 1-1. Edited by Harry Foster./- Eredeti cím: "Not Now But Afterwards" -
(Fordította: Tisza János)

"Közületek ki figyel erre, ügyel és hallgat rá a jövőért?" (Ézsaiás 42:23 -IMIT-Biblia)

Ezt az igerészt most a szövegkörnyezetétől függetlenül, azért vettük elő, hogy feltehessük önmagunknak a kérdést: komolyan hiszünk-e abban, hogy létezik számunkra egy jövendő idő? Hisszük-e, hogy az eljövendő időszak fontosabb, mint a mostani, hogy az "ezután" sokkal jelentőségteljesebb, mint a jelen, hogy az időknek ideje még előttünk áll, és hogy bármilyen hosszú legyen is az életünk, az mégiscsak egy kicsiny szakasza a korszakoknak. Hisszük-e, hogy szolgálatunk a jövőre nézve sokkal fontosabb, mint a mában.

Természetesen nem szeretnénk semmibe venni ennek az életnek a jelentőségét, amelyben megfizetve minden lehetőséget "áron is meg kellene vennünk az alkalmakat". Csakhogy ez a mi életünk csupán arasznyi, és igen hamar véget ér. Eltávozunk, épp amikor elérnénk arra az állapotra, hogy alkalmasak legyünk a másoknak való segítségre. Alighogy tanultunk valamit, ami értékes lehetne mások számára, elhívatunk. Milyen rejtély, micsoda talány ez az élet!

"A jövőért"- Ez volt a távlat az apostolok számára, akik közül az egyik így írt: " igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről.." Ez az igazi próba - vajon folyton a látótérben kívánunk-e lenni, vajon csak az érdekel-e bennünket, hogy mit tudunk tenni a saját földi életünk idején, vagy hajlandók vagyunk a jövendő értékeinek várására.

Felmerül a kérdés, vajon kész lennél-e arra, hogy elmenj az Úr szolgálatába Indiába vagy Afrikába, hogy aztán néhány héten belül mártírként, vagy valamilyen betegség folytán letedd az életed. Megérné ez neked? Ha úgy gondolod, hogy igen, akkor ez csak a jövendő világosságában lehetséges. Vajon tudsz-e hinni abban, hogy megérné a fáradságot kimenni Indiába akár csak egy hónapra, aztán meghalni? Nos? Ha nem, akkor nem is szabad elmenned.

Tartsuk mindig az "eljövendőt" az élet igazi motivációjának. Életünk gyümölcse nem érhet be azonnal, jelentőségének csupán kicsiny hányada valósulhat meg saját napjainkban. Teljes értéke csak a jövendőben jelenik majd meg. Mi nem csak a jelenért kell, hogy éljünk. Elélünk ugyan egészen napjaink végső határáig, de annál tovább egy tapodtat sem tehetünk vagy lehetünk. S bizony kétlem, vajon az itt elért eredmény megéri-e az árát. Az ár azonban nem csak földi életünk idejére szól. Az Úr az örökkévalóságot tartja szem előtt.